Mézeskalács keksz

Először igazán karácsony környékén ugrott be, hogy amióta paleozok, nem ettem még mézeskalácsot, vagy semmi olyan édességet, amely kicsit az ünnepekre hangol, és amitől az emberből előtörnek a gyerekkori emlékek. A mézeskalács keksz számomra csodálatos megoldás volt erre a problémára, azóta pedig olykor kicsit átalakítva, megbolondítva plusz hozzávalókkal, gyakran kiegészíti a tökéletes vasárnap délutáni pihenést.

Mi kell hozzá? (1 bögre = kb. 2 dl)
1 bögre darált mandula
1 bögre darált mogyoró (nyugodtan lehet helyette diót is használni)
1/4 bögre méz
10 dkg étcsoki
1/2 teáskanál szódabikarbóna
2 db tojás
reszelt narancshéj
mézeskalács fűszerkeverék (vagy lehet akár fahéj is)

Hogyan készítsd?
Melegítsd elő a sütőt 180 fokra, mire felmelegszik, bőven összeállítod a tésztát.
Az aprított mandulát és mogyorót keverd össze a fűszerkeverékkel, a szódabikarbónával, az aprított étcsokival és a mézzel. Ehhez mehet a felvert tojás és a reszelt narancshéj. Ne öntsd bele elsőre az összes tojást, inkább adagold. Akkor elég, amikor már jó kis ragadós, tapadós massza lesz a tészta, ha több tojás van benne, kicsit folyós lesz és nem áll össze igazán. (A tapasztalat azt mutatja, hogy ennyi száraz hozzávalóhoz inkább csak másfél tojás kell).
Amint kész vagy a ragacsos masszával, bélelj ki egy tepsit sütőpapírral, és két kanál segítségével adagold bele a kis halmokat. Egymástól viszonylag távol púpozd a masszát a tepsibe, mert a szódabikarbóna miatt szépen megnő. Mehet a sütőbe kb. 10-15 percre. Akkor lesz jó, ha még puha a keksz, mikor kiveszed, a méztől lágy lesz, de amint hűl, keményedik is. Ha már kihűlt, könnyen leszedhető a sütőpapírról, és már fogyasztható is.